2011. dec. 12. 9:37 - írta Pitypangharcos

A Százéves Tölgy gyökerei közötti apró odúkban már szinte senki sem tartózkodott. Minden manó elhagyta otthonát, sietve a dolgukra, mintha az életük múlt volna rajta. A manók apró,ugyanakkor szorgos lények voltak és elég erősek ahhoz, hogy amit a tündérek nem bírtak megcsinálni, azt ők könnyen megtették. 
Igen ám, de az egyik manó nem teljesen ilyen volt.
Pikmakknak hívták. Arca csupa-csupa szeplő volt, ami nem ritka a manóknál. Kék szeme viszont kivételessé tette Őt, társai sötétbarna szemei mellett. Persze ez a kivétel nem mindig járt jóval. Pikmakkot rengeteget csúfolták társai emiatt, volt, hogy tündérivadéknak hívták és emellé még ügyetlensége ellen sem tudott mit tenni. 
Pikmakk nem volt olyan szorgos manó, mint társai. Ő inkább álmodozott, vagy rajzolt,
vagy néha lerajzolta az álmait.
Most csak szundított, talán kicsit többet is, mint kellett volna.

- Pikmakk!!! - dörömbölt valaki az ajtón, mire a manó olyan hirtelen ugrott fel az ágyból, hogy beverte fejét a Százéves Tölgy egyik gyökerébe, mire menten vissza is dőlt a puha ágyikóba.
- Pikmakk!!! Nyisd ki!!! - zengett mélyen a kintről jövő hang. Majd újabb dörömbölés következett. Erre Pikmakk ismét feléledt, azonban egy fokkal óvatosabban, mint az előbb. Kikelt az ágyából, belebújt a levélköpenyébe, majd odasietett az ajtóhoz.
- Ki az? - kérdezte aranyosan csengő hangon.
- Vajon ki?! - jött a válasz. - Zórusz vagyok, nyisd már ki! Már így is elkéstél!
Pikmakk ekkor eszmélt fel igazán. Neki már rég el kellett volna indulnia Lilyan tündérkirálynő elé! Ennyi elég is volt, berohant a szobájába, magára rántotta a manótestőri egyenruhát és futott is ki az ajtóhoz, ami előtt Zórusz várta, hogy az végre kinyitódjon.
A kulcs kattant, az ajtó végre kitárult és Zórusz meglepetten nézett Pikmakkra.
- Ne haragudj barátom, - szólalt meg végül egy tündérpercnyi idő múlva - de ugye nem gondoltad komolyan, hogy így állítasz a tündérkirálynőnk elé?
Pikmakk nem értette, mi zavarhatja társát.
- Talán rosszul áll a kapucnim? - kérdezte végül Zórusztól.
Zórusz a kezeibe temette az arcát és már csak úgy, dünnyögve válaszolt.

- Nem, csak kívülre vetted az alsónadrágodat...

 

(Folytatása következik...)